A pálya a tengerparti város, Sitges központjából indult Canyelles faluba, majd a Vilanova i la Geltru partján vissza Sitgesbe. Az utak rossz állapota miatt egy másik háromszöget alakítottak ki és a Llevant pályán 1910-1912 között rendeztek versenyeket. Ez egy kilenc mérföld hosszú pálya volt Barcelona északi részén, amely Mataróból indult, majd Vilassar de Mar tengerpartját érintve Argentona belvárosába futott, onnan vissza Mataróba.
A versenyt 1916-ig futották itt, majd a régi Baix Penedes útvonalat használták újra, 1919-ben újra a kilenc mérföldes pályán versenyeztek a pilótát. A régióban 1921-ben két különböző pályát használtak, az egyik Vallmoll központtal rendelkezett, míg a másik Vilafranca körül futott.
Sitgesben próbáltak először a spanyolok egy állandó versenypályát felépíteni. Az egynegyed mérföld hosszúságú Sitges-Terramar elkészüléséhez 10 hónap kellett és 1923 október 28-án nyitották meg. Itt rendezték a második Spanyol Nagydíjat - 10 évvel azt követően, hogy Guadarramában az elsőt megfutották. A futam 200 kör után véget ért, mely izgalmas harcot hozott a Miller pilótája, Count Louis Zborowski és a Sunbeamet kormányzó Alberto Divo között.
Sajnos az építkezés során elfogyott a pénz és nem sokkal később a pályát bezárták. A katalán versenyzés átköltözött egy baszk városba és San Sebastian lett otthona a Spanyol Nagydíjnak.
Az 1930-as évekig nem épült versenypálya Barcelona mellett, ekkor azonban megépült a Montjuich Park, ahonnan jó rálátás nyílt a városra. A spanyol polgárháború 1936-os kitörése véget vetetett a versenyzésnek és legközelebb 1946-ban futottak versenyt Barcelona utcáin, egy 3.9 mérföld hosszú pályán, melyet Pedralbesnek hívtak.
1966-ban a katalánok felélesztették a régi Montjouch Park pályát. Ebben az évben a pályára a Formula-12 mezőnye látogatott el - a futamot Jack Brabham nyerte. A következő évben Jim Clark győzött. Az 1968-as Formula-2-es versenyt az év elejére tették át és lenyűgöző nevek jelezték indulásukat a versenyen. A győzelmet Jacky Stewart szerezte meg. Az időközben elkészült jaramai pályájával a vezetőség úgy egyezett meg, hogy váltott évben rendeznek Formula-1-es versenyt. 1968 és 1975 között tehát minden második évben a Mountjuich Parkba látogatott a Formula-1.
A biztonság az évek során egyre nagyobb problémát jelentett a Formula-1-ben és többször meg kellett szakítani az edzéseket azért, hogy a korlátokat megfelelően rögzíteni tudják. Néhány pilóta megegyezett abban, hogy csak egy kört teljesít a pályán, majd tiltakozásként feladja a futamot, végül csak Emerson Fittipaldi élt a bojkott eszközével. A verseny felénél Rolf Stommelen Hill-Fordja balesetet szenvedett és a korláton átrepült. Négy néző halt meg. A futamot leállították és fél pontokat osztva Jochen Mass nyert. A baleset véget vetett Montjuich Park Formula-1-es versenyeinek.
A pályát teljesen lerombolták az évek során és helyén az Anella Olimpica épült fel, amely az 1992-es Nyári Olimpia egyik helyszíne volt.
