Hamilton nem tagadja, hogy nosztalgiával tekint azokra az időkre, amikor a versenyautók sokkal szilajabbak, a pályák pedig sokkal veszélyesebbek voltak, miközben a pilóták valóban a határokat feszegették gyakran végzetes következményekkel.
"Vezettem egyszer Ayrton Senna egyik autóját, az 1989-es McLarent egy pár körön Silverstone-ban" - nyilatkozta Hamilton a Daily Mailnek. "És ez volt az életem egyik legjobb tapasztalata. Senna és Gilles Villeneuve hasonlóak voltak, és én olyan akartam lenni, mint ők, úgy gondolom, hogy most már úgy vezetek, mint ahogyan azt elképzeltem, hogy Senna vezetett. Mert csak elképzelni tudom. Ők voltak a legjobbak, mindig a legjobbat nyújtották, és én is ezt szeretném elsajátítani."
Hamilton szerint ma a Formula-1 egyik legnagyobb problémája, hogy a sportot elszakították az európai gyökereitől és jó részt lélektelen, távol-keleti pályákra száműzték. "Ha megnézed most Sebastian Vettelt, akkor ő mindig a műfüvön fut, mindig egy kicsit túlmegy a kerékvetőn. Túlmegy a fehér vonalon, amit nem volna szabad, de a műfű segítségével megússza. Senna idejében, ha egy lábnyira túlmentél a kerékvetőn, akkor ott fű volt és kicsúsztál, sőt meg is büntettek. Senna pontosan a határon ment és nem azon túl, és én tisztelem ezt a vezetési stílust. Ma túlmehetsz a határon és visszajössz, mert ott vannak a nagy bukóterek, ahol régen sóderágyat használtak, így akkor az autód vagy ott maradt, vagy megsérült, ma, ha túlerőltetted, akkor csak kiszaladsz, és máris visszatérsz. Én ezért szeretem az olyan utcai pályákat, mint Monaco, ahol nincs helye a hibának, mert ha hibázol, akkor azért meg is fizetsz. Nem akarom azt, hogy a pilóták megsérüljenek, de az autóversenyzés arról szól, hogy időt veszítesz, vagy megáll az autód. Ezért adózom csodálattal az egykori srácok előtt, és bár szeretem, hogy az autók ma sokkal biztonságosabbak, de régiek igaziak, nyersek voltak, kézi váltókkal, például. Csak meg kell nézni Sennát Monacóban: a kör nagy részében egy kézzel kormányzott. Ez igazán klassz, így klassz. Most mindent a technika ural, egy tonna gomb mögött üldögélsz, a Mercedes autóján például 26 gomb van, amiknek a megértése és a használta önmagában is egy külön tudomány."
Nem is kérdés ezek után, hogy Hamilton szívesen versenyezne a múltban, de vajon az F1 melyik korszakát választaná? "Ha választani tudnék egy időszakot, akkor én imádnék Senna idejében, 1988-ban vagy 1989-ben versenyezni. Az autók veszélyesek voltak. Amikor Silverstone-ban padlógázzal mentem Senna autójával, a fejem annyira védtelen volt, hogy csak arra gondoltam magamban, hogy Jézusom ezek a srácok" Vezettem már a Mercedes W125-ösét is az 1930-as évekből, amiben biztonsági öv sincs, és bizony túl gyorsan fordul, ami elég ahhoz, hogy majdnem kiessél. Ma a kihívás más, inkább technikai jellegű. A Formula-1 minden évben változik, ki kell elemezned az összes információt az abroncsokról, a leszorítóerőről, az üzemanyag-spórolásról, és akkor még ott van a többi pilóta is. Monaco után persze fáj a fejed, mert a szemed állandóan mozgott és annyira nagyon koncentráltál, de Ayrton még úgy jellemezte Monacót, mint egy igazi, testen kívüli élményt. Több óra kellett, hogy lenyugodjanak és ott volt még a kiszáradás is. Hallasz történeteket, hogy a pilóták egyre óvatosabbak lesznek a kor előrehaladtával, vagy a gyerekeik számával, de én nem ez a típus vagyok. Ez lehet, hogy veszélyes a számomra, de ha a Formula-1-ből száműzöd a veszélyt, akkor semmi sem marad. Amikor azonban én az időmérő körömben a határon hajtok, akkor a veszélyfaktorral még minden rendben van."
